Legyen a Counter-Strike akármilyen népszerű és a Tom Clancy nevével fémjelzett Rainbow Six sorozat akármilyen jó, a hardcore kommandós szimulátor arcok még mindig a SWAT 3-ra esküdnek. A lassan öt éve megjelent csodának a folytatása a korszerűsítés mellett minimális újdonsággal fog a boltokba kerülni, s ezt most kivételesen a program előnyének tudhatjuk be. No de milyen is volt az a SWAT 3? - avagy következzen némi nosztalgiázás, hogy az ifjúkor is megismerkedhessen a los angeles-i különleges osztaggal.

Természetesen FPS-ről beszélünk, melyben az előbb említett nagyváros speciális kommandóscsapatának a vezetőjét irányítottuk és olyan szituációk kezelésére rendeltek ki minket, ahol a helyi erők már tehetetlenek voltak. Többnyire tússzabadítások, fontosabb terroristák letartóztatása és bombahatástalanítások képezték a feladataink legjavát, s ezek az akkori technológia keretei közt olyan élethűséggel lettek kivitelezve, hogy még talán ma sincsen párja. Az irányítás mindehhez képest nagyon egyszerűre sikeredett, a parancsaink alatt lévő piros és kék

Ha seggbe mersz lőni, míg én kicsinálom a swatosokat...

csapatot a numerikus billentyűzeten keresztül utasíthattuk, hogy mit tegyenek. A mesterséges intelligencia (mind a csapattársainké, mind az ellenfeleké!) egy huszas skálán volt szabályozható, így gyakorlatilag a lehető legbutább szinttől egészen a vért verejtékező kínszenvedésig minden beállítható volt. Világszerte nagy sikereket ért el ennek köszönhetően a Sierra, pedig multiplayert nem is tartalmazott a játék! Erre egészen az év végén megjelenő Elite Edition kiadásig várni kellett, innentől kezdve viszont szó szerint hatványozódott a SWAT 3 népszerűsége. Itthon valamiért nem tudott gyökeret ereszteni, én legalábbis csupán pár klánról szereztem tudomást annak idején, s szerintem ezek közül ma már egyik sem aktív.

Térjünk rá azonban most a negyedik részre, mely az előzetes információk alapján kis túlzással tetőtől-talpig ugyanolyan lesz, mint az elődje. Azt mindenképpen le kell szögeznem, hogy a SWAT 4-nek semmi köze nincs a 2002 tavaszán bejelentett és nemrég leállított SWAT: Urban

*Kopp-kopp* Uram ön nyert, nyissa ki az ajtaját!

Justice-hoz, a kiadó úgy döntött, hogy a nulláról készíttet újra mindent egy teljesen új fejlesztőcsapattal. Hogy ez azért történt-e, mert az Urban Justice bukásra ítéltetett volna, vagy mert egyszerűen nem felelt meg a kiadó igényeinek (én az előbbire voksolok), mindmáig nem tudni, de én nem is bánom, hogy kedvenc taktikai shooterem folytatása így szilárd és sikeres alapokon nyugszik. Annak is nagyon örülök, hogy a programot az Irrational Games fejleszti, ugyanis tőlük én még rosszat nem láttam soha. A mostanában megjelent Tribes: Vengeance-en kívül ők csinálták az 1998-as System Shock 2-t, a 2002-es a Freedom Force-ot, illetve a SWAT 4 mellett párhuzamosan fejlesztik a BioShockot is, csak míg jelen cikkünk tárgyán a bostoni kirendeltség dolgozik, addig az előbbi program a canberrai irodaházban készül.

A játék alapjaiban nem tér el semmiben az előző résztől. Konkrét történet nincs, helyette tizennégy küldetésen keresztül ismerhetjük meg a kékruhás specialisták mindennapjait az angyalok városában. A missziók a már fentebb említett fajtákból fognak állni, melyek előtt mindig hallhatunk egy eligazítást, amit követően

Árpád ezúttal nem volt jómunkásember, a téglákat szanaszéjjel hagyta

összeválogathatjuk a csapatot, s ezután egy 911-es segélyhívás bejátszására is sor kerül, hogy a töltési időt ne kelljen unatkozva várnunk. A pályán természetesen a csapatvezetőt irányítjuk, társaink bőrébe ezúttal se bújhatunk bele. A parancsok nagyjából a szokásosak, viszont a harmadik részben megismert kezelés némi reformáláson ment keresztül. Ezentúl elég lesz a pointert rávinni az adott tárgyra, vagy helyre és egy jobbklikket követően lejön egy parancslista, melyből kiválaszthatjuk az éppen nekünk valót. Például egy zárt ajtó előtt állva eme procedúra során dönthetünk, hogy a srácok feltörjék a zárat, némi zaj és ezáltal kiváltandó

Nekem egy kólát hozzál!

meglepetés elérésével berobbantsák, vagy az ajtó alatt bedugjanak egy kis kamerát, hogy lássák, hogy mi vár rájuk odabent. Szerintem ez az újfajta irányítás nem lesz bonyolultabb a réginél, de hallottam olyan pletykákat, hogy e mellett a klasszikus kezelés is választható lesz.

Felszerelésünk nem sokat változik, a különféle gránátok mellett ugyanúgy megtalálhatóak lesznek a bilincsek és a fényrudak, mint fegyvereink között az M4-es Colt és a Benelli M4 Super 90-es ismétlőpuska. Ezen a téren annyi újdonságot könyvelhetünk el, hogy minél több felszerelés magunkhoz vételével a sebességünk arányosan csökkenni fog, ergo egy puskával, pár tucat gránáttal és egy nehézmellénnyel sokkal lassabban

Né'má! Egy Freedom Force játékautomata! Srácok, zseton van?

fogunk tudni közlekedni, mint mondjuk egy MP5-ös plusz kevlár kombó esetén. A bejárható területek sem mutatnak túl sok eltérést, a cikkben elszórt képeken remélem látható, hogy nagyjából milyen helyszíneket látogathatunk meg a SWAT 4 küldetései során. Nagy pozitívuma ezeknek, hogy míg a harmadik részben a legtöbb terület szó szerint üres volt, addig itt a termek és utcák meg lesznek töltve különféle tárgyakkal, hogy ezáltal is sokkal élethűbben nézzenek ki a pályák. További újdonság, hogy ezentúl az éppen aktuális házzal szembeni (márha éppen behatolni kell valahova) épület tetején egy mesterlövész fog elhelyezkedni, s ha észrevesz pár rosszfiút, akkor a parancsunkra könnyedén likvidálni fogja őket. Azért remélem, hogy mi sem hiába fogjuk kockára tenni az életünket.

A játékmenet javarészt tehát a mi parancsolgatásunkból áll, de természetesen szituáció esetén nekünk is tanácsos szórni az ólmot. A terroristákat letartóztatni sokkal nehezebb, mint lelőni, így valószínűleg sokkal több kitüntetést vághatunk majd zsebre, ha mindenkit

Kapd fel gyorsan az üvegeket és visszük visszaváltani zsetonért

élve hozunk ki. Ez persze azért nehéz lesz, mert a mesterséges intelligencia alapvetően arra törekszik, hogy ne kelljen leraknia a fegyvert soha és ennek megfelelően biztos lesz minden misszió során pár ellenség, aki akár az élete árán is ellenünk fog szegülni.

Nem hiányozhat természetesen a multiplayer sem, a fejlesztők három játékmódot ígérnek. Ebből az egyik a kötelező cooperative mód, de azt nem igazán értem, hogy miért csak négy fő játszhatja majd egyszerre, amikor egy csapat öt kommandósból áll. E mellett megtalálható lesz még a minden multiorientált programban szereplő deatmatch, illetve egy bombakereső mód. Utóbbit úgy kell elképzelni, hogy az adott pályán a gép véletlenszerűen legenerál négy-öt bombát és csapatunknak ezeket időre meg kell találnia és hatástalanítania. Természetesen ezeket terroristák védik, ezért nem lesz könnyű dolgunk. Nehezítő tényező még, hogy térképünk nem lesz, így azt se fogjuk tudni, hogy merre keressük majd a szerkezeteket. A fejlesztők elmondása szerint annyi segítséget fogunk kapni, hogy amikor egy bombához

Főnök, miért érzem, hogy mindjárt ránk szakad a mennyezet?

közel érünk, akkor az Alien vs. Predatorban látottakhoz hasonlóan egy kis ketyere elkezd majd bípelni, s egyre jobban közeledvén a célponthoz, a bípelés egyre stabilabb lesz. Ezt és a deathmatch módot maximum tizenhatan játszhatjuk majd egyszerre.

A grafika Unreal technológiára épül, így minden DirectX 9.0-ás effekt támogatva lesz. Hogy csak pár példát említsek: normal mapping, soft shadows, Pixel Shader 3.0. E mellett a Havok 2.0-ás fizikai modellező fog a pályákon a realisztikusságért felelni, s ugyan még mozgás közben nem láthattuk mindazt, ami a képeken megcsodálható, de a látvány már így is nagyon impresszív.

Cikkem zárásaként nem tudom, hogy mit mondhatnék még. A játék a "most wanted" listámnak majdnem a legtetején van és valamiért nagyon biztosnak érzem, hogy teljes mértékben azt fogom kapni, amit elvárok. Megjelenés a 2005 első negyedévében, remélem, hogy a megérzéseim most sem fognak cserben hagyni.